Mostanában valahogy nem vitt rá a lélek, hogy metálmuzsikát hallgassak. Pedig volt idő, amikor reggel-délben-este azt hallgattam. Aztán egy idő után megcsömörlöttem a metalcore hullám szülte tucatzenekaroktól. Már-már bele is törődtem, hogy ez a szcéna leszállóágban van, szép volt, jó volt, köszönjük mindenkinek, aki eljött.
Elém került ez a zenekar, én pedig az előbbiekben leírtak tükrében már előre el is képzeltem, hogy milyen lesz, na de egye fene, adjunk neki egy esélyt. Aztán kiderült, hogy ezen esélyt igenis megérdemelte a zenekar, hisz hamar eszembe juttatta, miért is imádtam én a metált (hard rokkot). Igazi vagány, erőteljes és lendületes zene. Bár semmi újdonság nincsen benne, de legalább megnyugtatja az ember lányát, hogy azért még vannak olyan zenekarok, akik vágják még, hogy mi a lényeg és nem akarnak önnönmagukon túltenni keménységben, tempóban és bonyolultságban ezzel törekedvén arra, hogy kivívják maguknak a létjogosultságot a mai metálvilágban.
Jó az alap, innen tessék tovább fejlődni, mert azért van hová, főleg az ének terén, ami talán az egyetlen olyan dolog ebben a zenei anyagban, amire azt mondanám, hogy nem jó. Mert bár a koncepció és a témák egész jók, az ének ennek ellenére lehúzza a színvonalat, meg is töri a lendületet. Sajnos nincsen kiénekelve, ott is elhörgi magát az énekes, ahol az indokolatlan, ami egyértelműen az énekesi képzettség hiányát mutatja. No meg az a hörgés/üvöltés sem az igazi. Ha én lennék a producerük, akkor tuti lecserélném az énekest, de legalábbis elzavarnám egy intenzív ének "edzőtáborba". Aztán az is lehet, hogy a masztereléssel van a gond, de azért ha a lemezen nem jön át, akkor az élő teljesítmény sem lehet jobb.
Most pedig, hogy így lehúztam ez éneket, menteném a dolgot avval, hogy életemben most először hallottam szájharmonikát ilyen zseniális harmóniában egy metál dalba csempészve. Nem hatásvadász, nem túl sok és akkor hívja fel magára a figyelmet, amikor nem számítasz rá.

Ja, amúgy a Death Denied zenekar 'Appetit for Booze' című anyagáról lenne szó, amit avval a szöveggel ajánlottak figyelmembe, hogy 'déli metál Lengyelországból', amin igencsak elmosolyodtam, hisz ez így egy bájos képzavar.

 

Összegzésképpen annyit mondanék, hogy 10/7. Nem az a zenekar, aminek feltétel nélküli rajongójává váltam volna (amúgy nincs is olyan zenekar ;)...), de értékesnek tartom annyira, hogy esetleg máskor is elővegyem.

 

Mindezek után még azt tanácsolnám, hogy adjatok neki ti is egy esélyt, mert aztán még az is lehet, hogy az én véleményemhez képest nektek még jobb meglepetés lesz, mint amilyen nekem volt az előítéleteim tükrében.

Elérhetőségeik: