Ne aggódjatok, nem fogom a teljes Supafuzz életműt bemutatni. Mint már régebben írtam, három nagylemezük, két EP-jük és egy koncert anyaguk van. Azonban csak két kiemelkedő teljesítményt tudhatnak maguk mögött a srácok; a bemutatkozó albumot, amit már mutattam nektek, illetve az utána következő All About The Rock lemezt.

 Annyi stoner hatás található mindkettőben, amennyi mondjuk a Mustasch zenéjében. Nem sok, de ide, ehhez a nagyszerű rockmuzsikához éppen elegendő. Míg az előző albumuk amolyan napfényes ökölrázás volt, addig ez már kezdi előrevetíteni a haladási irányukat. Itt már jócskán felfedezhetőek a mainstream felé mutató dolgokat. Nem tesz ez rosszat, pláne úgy, hogy a zúzdákat és a riffeket marconábbá tették, a hangzás markánsabb lett és a dalamok szépen kidolgozottak. Egyértelműen komolyabb a hozzáállásuk és ez sajnos magában hordozta a harmadik albumuk viszonylagos bukását, illetve a feloszlást is.

 Az All About ... után már csupán egy rádióbarát rockalbumot tettek le az asztalra, ami negyed annyira sem volt egyéni, mint az előzőek. Kiveszett belőle minden dög és hangulat.

 Ebben a lemezben megtalálható minden olyan dolog, amitől szerethető lehet egy korong. A lassabb, líraibb szerzemények nem csöpögnek a nyáltól, a durvább számok pedig kellően dallamos refrénnel vannak ellátva.

 Úgy gondolom, ha ezt a vonalat vitték volna tovább és nem mennek el egy kommerszebb irányba, akkor akár...