Ne reménykedjetek, nem vesztem el. Egy jó másfél hetes pihenő után újra terrorizállak benneteket. Rengeteg ujdonsággal találkoztam, amikor hazajöttem. Többek között aminek nagyon örültem - és remélem nektek se gond -az az, hogy blogolás közben szól a zene. Igen, Ricsibácsi rádiót rittyentett ide nekünk. Köszönjük.

  Most azonban jöjjön az elkerülhetetlen. Galactus 77 a játék neve. Kanadai srácok csinálják és nem is rosszul. 2001-ben megjelent az első demójuk, aztán 2004-ben jött a debut:Empire Of The Eye. Szerintem ölég gyenguszra sikerült. Lassú, doom szerű zenét tartalmaz, ráadásul ötlettelen, szar hangzású.

 Úgy vélem, hogy erre rájöttek ők is. Négy kerek esztendőre leültek és összehozták a Nine Mile Woods -ot. Azt kell mondanom, nem ártott meg nekik ez a négy év. Egy kicsit begyorsultak és ez nagyon jót tett a lemeznek. Sokan azt írják a csapatról, hogy Doom-ban utaznak. Való igaz, hogy néhány szám rettentően doomos, de a lemez zömét a "Suturájdos" Entombedre hajazó darabok alkotják. Itt kéremszépen igazi bugizós Death'N'Roll dübörög. Akinek füle van, hallja meg...

 Számokat külön-külön nem szeretnék kiemelni, mert semmi értelme nem lenne. A lemez nagyon egységes képet mutat. Rögtön az elején letépi a fejed és alemez végére akkurátusan kicsontoz, kibelez, torzót készít a még megmaradt salakból.

 Akinek tetszett a Kalas, a Gorfest, annak ez a banda is tetszeni fog, ezt ígérhetem.

 Get Stoned!